Get the Flash Player to see this player.

Last Last Last One Out@Millenáris

2008.11.29. 00:14 | elmoka | 2 komment

Ez annyira, de annyira... meg olyan, meg olyan, meg annyira, hogy ... ez húúúúú, de iszonyatosan azta, de bazzeg... hogy olyan, de nagyon nagyon nagy, és istentelenül hatalmas és hihetetlen koncert volt, hogy nem is találok rá szavakat. Az már jelent valamit, ha koncerten az első számnál az ember átmegy egyfajta transz meg alfa meg mittomén milyen állapotba, és egyszer csak arra eszmél fel a nagy pörgés közepette, hogy basszus máris vége a bulinak (és úgy, hogy nem ittam semmit, mert az más tészta ugye ;). Jóóó ez a "máris" egy kicsit túlzás, ugyanis majdnem két és félórát toltak a fiúk. Ja amúgy igen, Jamie Winchester és Hrutka Robi búcsúkoncerten voltam. Sajnos csak egyedül, de semmi pénzért ki nem hagytam volna. Igen nem volt ócó az 5900 HUF-os jegyár, de basszus annyira megérte. Ez az a zenei élmény, zenei sokk, zenei katarzis, amiért hajlandó vagyok kifizetni ennyi pénzt. A koncert első fele már úgy szólt és ütött, hogy ha a Klinikás búcsú bulit (persze csak, ha voltál) megszorzod 3-al, akkor még annyi is kevés lenne leírni az élményt.

A nagyon nagy meglepik csak ezután érkeztek. Külön akusztikus blokk, pár lassú, gyönyörű számmal. De a leghatalmasabb csak ezután következett. Mind a 6 fiú lerakta a saját hangszerét, vagy felállt mögüle, nyakába kapott egy szál akusztikus gitárt, és úgy eljátszottak egy számot.
 

Ő az a szám. Szomorkás ámbár nagyon gyönyörű. Aktuális kedvenc.

Ha láttad volna Kottler Ákost, vagy Galambot gitárral a kezében, beszartál volna a röhögéstől. És ELJÁTSZOTTÁK. Jó ők ketten valszeg nem voltak nagyon kihangosítva, de érted, ez így is mekkora poén. Annyira, de annyira szép volt. Zenei sokk. Ezért szeretem őket. Mindig feltöltenek zeneileg, lelkileg. A 6 gitáros kiállás meg, áhhhhhhh. Nem tudom elmesélni. Látni kellett volna. Aztán Movin' a nagy szólókiállásokkal, DE meglepetés ezerrel megint, Jamie basszusgitárt ragadt, Gijo pedig elektromos gityót, és akkora szólót tolt rajta, hogy ez az én gitártudásom szemszögéből is elég gyalázó volt. Nyilván nem tolt nagy arpeggio hegyeket, de amilyen harmóniákat lenyomott gitáron. Hát én is nagyon örülnék, ha tudnék végre ilyeneket. De most szentül megfogadom, hogy államvizsga után nagyobb hangsúlyt fektetek a gitárra és a zenére, és megpróbálok elérni egy sokkal jobb szintet. Látva ezeket a fiúkat, megjön a kedve az embernek a zenéléshez. Ismét csak zenei sokk (ez fog nekem nagyonnagyonnagyon hiányozni :(). Minden olyan szám be volt pótolva, ami a Klinikás bulin kimaradt, még Take me home is ;) Egy rossz szót nem tudnék mondani a buliról, annyira, de annyira... na jó ezt nem kezdem megint :)) Már leírtam ugyan, de megint csak azt tudom ismételni, hogy nagyon-nagyon fog hiányozni a zenéjük, de persze meg is értem az álláspontjukat. Sok sikert nekik a jövőben, és köszi az elmúlt 8 évet. Végére még egy kis Little Wing tőlük. Hüpp-hüpp :(
 

Little Wing performed by Jamie Hendrix ;)

PS: Olyan jó csajok voltak a koncerten vaze'...

Címkék: zene gitár jamie hrutka búcsú buli millenaris

A bejegyzés trackback címe:

https://bakelit.blog.hu/api/trackback/id/tr55794126

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

krlany · http://rakenroll.freeblog.hu 2008.11.29. 18:24:51

Uh, jó kis buli lehetett, ha a Föld felett 3 méterrel jársz.:) Bár azért nekem a Little Wing még mindig a Boom Boom-féle változatban tetszik jobban.;)

elmoka 2008.12.01. 13:32:57

Jó kis pitty-putty volt ám :) Örülök, hogy nem hagytam ki. Nekem mostanság a Stevie Ray Vaughan féle Little Wing adja nagyon.
süti beállítások módosítása