Úgy döntöttem, hogy befagyasztom eme blog írását, mert kicsit kicsúszott a kezem alól, illetve a twitter felkapása óta rengeteg villámpostot oda írok, és ezt sikerült elhanyagolni. Ámde üröm az örömben (nektek lehet nem), Giros barátom mutatott egy oldalt, ahol a twitteres féle csiripelés össze van kötve a klasszikus blogírással, meg web 2.0, meg anyámkínja, így írhatok mindent egy helyben, ráadásul az új postokat automatikusan nyomja twittere, így már igazán lehet követni. Egy szó, mint száz, köszönöm szépen mindenkinek aki eddig itt követett, remélem az új oldalon is ezt fogjátok tenni :) Tessék frissíteni a könyvjelzőket és a Google Readert ;) Az új oldal design-ja készülőben, de addig is...

Új oldalam: http://elmoka.tumblr.com/

RSS feedje pedig: http://elmoka.tumblr.com/rss

Az az igazság, hogy eléggé lejöttem a blogokról az elmúlt egy hónapban. Nem csak a sajátomról. Minden héten voltam valahol, elég aktívra sikerült a Július. Ugye DT koncert, erről már írtam, aztán Hercegkúton Zenemplén fesztivál, aztán sikeresen letettem a forgalmi vizsgát, aztán Kékeden voltam táborban, közben lementem Hegyaljára Machine Head koncertre, végül pedig Campus fesztiválra jártam ki minden nap. 

Hercegkúton, mint ahogy már fentebb említettem, a Zenemplén fesztivál nevű falunapot látogattuk meg. Egy focipályán egy színpad, vele szemben egy kürtös kalácsos, meg egy büfé. Többnyire amatőr zenekarok léptek fel a színpadon, és mindkét este egy-egy tribute zenekar volt a főzenekar. Név szerint az AB/CD és a Hollywood Rose. Két momentumát ragadnám ki a két napnak. Az első, amikor is AB/CD után okosan hajnali fél2-kor meglátogattuk Ricsi borospincéjét, ahol is elég szép ízelítőt kaptunk a Portius Pincészet kínálatából. Az aszú után nem is kell mondanom, hogy hogyan nézett ki a banda a friss levegőn ;) Biztos tudod már Te is, de ha igazi Tokaji bort szeretnél inni, akkor menjél egy kicsit messzebb Tokaj városától, és inkább valamelyik kisebb település pincészetét látogasd meg. Ilyen finom bort, amit Ricsinél lehet inni, azt hiszem nem minden nap szokott az ember. Szal ha Sárospatak környékén jártok, akkor ajánlom felkeresni ezt a pincészetet borkóstolás céljából:

http://www.tokaj-portius.hu/

A másik csodás momentuma a másnapi chilis bab főzés volt a Hogya pince előtt, ahol sikerült szintén fincsi borokat inni, és megkóstolni egy 25 éves ágyas szilva pálinkát, amitől a könnyem is kicsordult, olyan erős volt. Ekkor jött meg a társaság másik fele, szóval sikerült egy nagy partyt csapni erre az estére is. 

Aztán egy hét szabi és mentem Kékedre, ahol ilyen nemzetközi tábor volt 30 külföldivel. Azaz csak szerdától, addig pedig semmittevés 3 napig. Nem mintha utána kihajtottuk volna magunkat :P Sörözés, baromkodás 40 fok melegben fent a hegyekben. Még Kassát is megjártuk, bár megmondom őszintén nem nyerte el a tetszésemet. Egy nagy ipari város az egész, bent a belvárosban 1-2 utcával, ami nagyon szép. A szlovákok nem szeretetét eléggé érezni odakint, de erről inkább nem. Ami a lényeg, az az utolsó éjszaka volt, a nemzetek éjszakája, ahol is minden ország bemutatta a különlegességeit. Kaják, piák, édességek, stb. Miután kiderült, hogy a lettek imádják a Panterát, megalapították a 5 minutes alone c számnak megfelelően a 5 minutes club-ot, és amikor kijöttek üvölteni, hogy befele, akkor menni kellett török ánizspálinkát inni ;) Miközben az ánizspálinka vészesen fogyott, megalapítottuk a 10 minutes club-ot is, ahol meg magyar pálinkát kellett inni. Azt annyira már nem bírták a srácok. Másnap szegények úgy is néztek ki, mint akit összevertek. Szabadsáig ide vagy oda, sikerült még fáradtabban hazajönni, mint ahogy elmentem.

Még mielőtt ugornék egy hetet, azért megemlíteném, hogy Kéked közepén azért lenéztünk Tokajba, mert hát Machine Head koncert, és hát az nagyon nem kihagyós buli. Találkoztunk Dóriékkal, aki már rég nem raszta, és beültünk az Óvár u. 6 alá Marika nénihez, némi sárgamuskotályos elfogyasztása céljából. Aztán jó kedvtől ittasan megnéztük a Fish! illetve Subscribe koncerteket, sikerült belenézni a meglepően jó Mobilmánia koncertbe, aztán pedig jött az est fénypontja a Machine Head. Ha tömören kéne összegeznem, akkor azt mondanám, hogy metálterpesz, léggitár és headbang :) Az elején nagyon nem szóltak jól a gitárok, de a hangulat nekem annyira adta, meg olyan jó számokat játszottak, hogy nem nagyon tudott érdekelni. Hála az égnek nem csak a legutolsó albumról játszottak, hanem azért előkerült a jó öreg Old, Ten Ton Hammer, The Burning Read, na meg persze a végén kihagyhatatlan Davidian. Az új számok közül a Halo-nál totál megőrülés, szöveget együtt üvöltés, kezek a magaban. Hála az égnek nem egy órás bulit nyomtak, mint két éve Bécsben, hanem a másfél megvolt. Én úgy vettem észre, hogy ők is jobban élvezték ezt a bulit, mint a bécsit, a számokat is jobban megválasztották, így nekem alapjában véve sokkal jobban tetszett a Tokaji buli. Fasza kis nap volt ez.

Kéked után sok idő nem volt a pihenésre, mert köv. héten már kezdődött a Campus fesztivál, ahova munkából jártam ki, így eléggé oda kellett figyelni első két nap, hogy ne legyen nagy tivornya, mert utána le kellett húznia  8 óra 20 percet. Magáról a fesztiválról olyan sokat nem nagyon lehet mesélni. A koncertek nem voltak igazán jók. Minden nap ha 1 olyan bandát találtam, akit szívesen meghallgatok. Az jó dolog volt, hogy behozták a helyszínt a nagyerdőre, így igazán könnyű volt hazamenni. Leginkább söröztünk, meg hülyéskedtünk csomót. Az utolsó éjszakát sikerült is jól megnyújtani DJ Szenyor Hal buliján. Reggel fél9 körül értem haza vasárnap jó fáradtan. Ami viszont nagyon tuti volt, az a kikupált víztorony volt. Még fapadlót is raktak le, meg foteleket. Nagyon hangulatos volt. Összegezve az egészet, nem volt nagy szám a fesztivál, ellenben volt néhány jó pillanat, leginkább a haveroknak köszönhetően. Koncertek közül pedig amit érdemes megemlíteni, az a Subscribe, Jamie Winchester koncert volt. Utóbbi kellemes meglepetés, hiszen a Hrutka Robis korszak óta most láttam először ezt a formációt, de teljesen rendben van. Majd járunk még többet koncertre :)

Na hát így asszem ennyi törpént röviden és tömören júliusban. Most pihenőt tartok. Jön a Sziget fesztivál, amire még nemtom, hogy menjek-e. Lesz Skindred Azfeszten, aztán Guano Apes SZIN-en. Meg aztán szeptemberben Mr. Big eredeti fölállásban. Lesz Porcupine Tree, ZZ Top, meg ha minden jól megy, akkor egy hét Isztambul :)

Elfelejtettem amúgy írni, meg sehol se olvastam, de koncerten is feltűnt már, hogy a bulit pontosabban nem az A Change Of Seasons zárta, hanem a Fortune In Lies :)

Asszem sorban ez volt a 4. DT koncertem eddig, és elöljáróban annyit, hogy eddig ez tetszett a legjobban :) A helyszín nem a megszokott volt, hiszen 2007-ben egyértelművé vált, hogy a PeCsa - amely 6000 fős befogadóképességgel bír - már nem bírja el a magyar (meg nem magyar) DT rajongókat. Így átrakták egyből a SportArénába, amely azért lehet kicsit túlzás volt, hiszen annak kb. a felét tette ki a közönség. A hangzás majdnem hogy tökéletes volt, a gitárra még lehetett volna adni egy kis hangerőt, egyébként számomra hibátlan volt, és teljesen élvezhető. Azt már tudjuk ugye, hogy mire képesek a srácok, és hogy mindannyian mesterei a hangszerüknek, viszont ilyen számösszeállítás mellett egyszerűen képtelenség lett volna szar bulit csinálni:

1. In The Presence Of Enemies (Systematic Chaos)
2. Beyond This Life (Scenes From A Memory)
3. Misunderstood (Six Degrees Of Inner Turbulence)
4. A Nightmare To Remember (Black Clouds & Silver Linings)
5. Hollow Years (Falling To Infinity)
6. Caught In A Web (Awake)
7. Erotomania (Awake)
8. Voices (Awake)
9. Solitary Shell (Six Degrees Of Inner Turbulence)
10. A Rite Of Passage (Black Clouds & Silver Linings)
11. Pull Me Under (Images And Words)
12. Ráadás: Metropolis Pt. 1 / Learning to Live / A Change of Seasons

Ahhoz képest, hogy a két évvel ezelőtti buli mennyire nem volt pörgős, ez annyira baszott oda. Minden szám tele energiával, Hollow Years csodás Petrucci szólóval, Erotomania és Voices élőben!!!, Solitary Shell kétnyakú gitárral (kedvenc számom az albumról), Metropolis és Learning To Live összekötve egy Rudess-Petrucci szinti-gitár párbajjal, és hát a csodás A Change Of Seasons finálé méltó befejezése volt a bő kétórás bulinak. Egyébiránt egy gyenge pontja sem volt a számösszeállításnak :) LaBrie nagyon pontosan és tisztán énekelt, van még ott azért rengeteg tartalék, hiábak ásták már el őt anno nagyon. Portnoy még mindig bohóc, neki simán belefér, hogy nem ülve, hanem állva dobol, hajigálja a dobverőket a technikusnak, azok meg vissza neki. Petrucci és Rudess még mindig állatok, Myung meg még mindig csendes :) Látszott rajtuk, hogy előző este Prágában léptek fel, kicsit fáradtnak tűntek, főleg Petrucci és LaBrie, de a magyar közönség annyira kitett magáért, hogy ők is felszabadultak a végére, és belefért, pár őrült szólózás és önfeledt párbaj a második részben. Nem fogok ömlengeni a koncertről, egyszerűen kurva jó volt, és bánja meg aki nem jött el :P Két év múlva remélem újra találkozunk...

PS: Tessék készülni, mert két hét múlva Machine Head@Hegyalja!

A hét a bulizás és a zene jegyében telt, ami kissé megviselt. Szerda-csütörtök Rocksuli koncert, pénteken kertibuli Timiéknél, szombat levezető sörözés és pörköltzabálás Golyóéknál. Közben munka és vezetés.

Kissé részletesebben a szerdával kezdeném. Szóval a Kölcsey-ben a Rocksuli lájtos koncertje zajlott, aminek a kezdésére éppen odaértem. Bár sokáig nem bírtam, mert légkondi híján olyannyira meleg volt, hogy szakadt rólam a víz. Átmentünk egy sörre a Lillába, de ott se igazán volt hidegebb. A sör után én átmentem a kikötőbe, ahol Mátéék már javában ünnepelték a sikeres államvizsgájukat. A kevés sör és unicum ellenére sikerült azért kicsit becsápolni, és éjfélre hazajutni.

Másnap reggel éreztem is magamon, hogy nem vagyok fitt, ráadásul a napot vezetéssel kezdtem, és kicsit féltem is tőle a zsibbadt végtagjaimnak köszönhetően. De azt hiszem, hogy a kialvatlanság és a nehéz út ellenére (Hadházi-Nyíl utca), egészen ügyes voltam. Utána munka, este pedig 7 körül megérkeztem a Lovardába, ahol már javában ment a Rocksuli ereszdelahajam bulija. Na ott bent a színpadnál olyan szinten hőség volt, hogy 3-4 számonként vettem a vizes csapolt sört, mert annyira jól esett. Szám is tök jól sikerült, amibe be kellett ugranom, hogy elkísérjem gitáron. Sikítozás, miegyebek :D Sikerült valamikor hajnali fél3 körül hazaérni a Loviból, majd kevés alvás után ismét menni dolgozni, ahol sikeresen el is késtem angolról :(

Pénteken már a végkimerülés szintjén mozogtam, de hát este Timiéknél volt szülinapi kertibuli, ahol jól elvertek ping-pongban, és még seggre is ültem aszfaltrajzverseny közben, amit sikerült egy 5 perces, igen cizellált módon megkomponált monológgal bemutatni, amire sajnos amúgy nem emlékszem, de a többiek emlékeim szerint jól mulattak rajta. Csapatunk neve Furry Lovers névre hallgatott, és mivel a verseny témája a Retro hegesztőszemüveg volt, ezért igyekeztünk becsempészni a Retrot a csapatnevünkbe, de csak úgy, mint tavaly, ez se ment olyan gördülékenyen. Így maradt Rerro Furry Lovers :))) És az a nagy megtiszteltetés ért, hogy én lehettem Janiék rajzának a témája. Nem mindenki kerülhet fel csak úgy egy család aszfaltjára manapság ;)) A kerti buli után még bakelitezés folyt, de arról már csak foltokban emlékszem, nem is szeretnék róla több szót ejteni :P

Szombaton koradélután már hívtak Golyóék, hogy mi a jó eget keresek én még itthon, és miért nem vagyok már náluk. Szolidabb sörözés folyt a Golyó rezidencián, amit a végén megfejeltünk egy kis pörkölt és lepcsánka evéssel. Nagyon finom volt, rendbe is rakott a fincsi kaja. Éjfél után megcsapott az elmúlt három nap kialvatlansága, nagy ásítozások közepette hazatekerem, és aludtam egyet. Hiába, nem vagyok már a régi én sem. Már nem bírnék egy fesztivált végigbulizni asszem. Jövőhéttől viszont méregtelenítés úszással és bringázással...

Nem gyenge restanciám van, így álljék itt eme bejegyzés. Az világossá vált, hogy a blogolás kicsit háttérbe szorul, mikor az ember tele van melóval, mellette még él a hobbijának (mostanság egyre jobban :), ráadásul még embereket is veszélyeztet a forgalomban, autóvezetés tekintetében. Ezért királyság amúgy a Twitterezés :) Szóval lenne itt sok minden amiről írni kellene, de kicsit szelektálni fogok.

Írni kéne például az új Green Day lemezről, mivel ők a szívem csücskei, de sajnos annyira szar az új lemez, hogy nem érdemelne meg egy külön postot. Sajnos a srácok elmentek abba az irányba, hogy fúj Bush, meg szar szemét Amerika, meg amúgy is Bush milyen szar, meg jajj szegények, és bizony a zenére egyre kevesebb hangsúlyt fektetnek. 17 unalmas szám, egytől egyig középszerű témákkal. Sajnálom nagyon, mivel amit az American Idiot-al vissza tudtak hozni, azt az új albummal el is vesztették. De ha meg bírod hallgatni egyben, akkor ügyes vagy :)

Másik új lemez Hrutka Robi - Szabad-ságvírus albuma. Tekintettel arra, hogy Robi a kedvenc magyar gitárosom, nagyon vártam az albumát. Nem úgy viszont az énektémákat. Zenei alapot tekintve profi anyagról van szó, főleg nagyon cool benne az elektromos cselló. Meg hát olyan profi zenészekből álló bandát szedett össze, hogy csak na. Szóval az alaptémák letagadhatatlanul Robisak, rockosabb meg lassabb balladák egyvelege. A gitárszólók sajnos hanyagolva lettek a lemezen, de gondolom koncerteken nem fogják mellőzni. Kár lenne érte, mivel külön világa van Robi szólóinak, amit én nagyon imádok. Na de mint album, sajnos ez sem lett tökéletes. Az énektémák nagyon kiforratlanok lettek. És sajnos ez is lett a gyengepontja a lemeznek. Hiába, Robi inkább gitáros és zeneszerző, mint sem énekes. Mindenesetre üdítő színfoltja a magyar zenei palettának, szó se róla. Remélem minél hamarabb hallhatom őket élőben, mivel hiányzik már egy fasza koncert a lelkemnek :) Sajnos a Millenáris bemutatkozó koncertre nem jutottam el, kicsit sajnálom, de volt jobb dolgom :) Itt a bemutatkozó videóklipp tőle:

Az egyik ok amiatt nem tudtam menni koncertre, az az, hogy senki nem akart jönni velem, másrészt meg ZZ-éknél volt egy remek kis házibuli. Nem vagyok a híve a panel házibuliknak, de itt annyira remek volt a hangulat, hogy simán elfeledtette velem az egészet. Annyival tudnám jellemezni az egészet, hogy a végén szépen becsiccsentve a földön legoztunk, mint a hülyegyerekek :P Másrészt meg sikerült megkóstolni, hogy milyen is egy sült virsli zöldséggel együtt palacsintába tekerve ;) Na szóval remek kis party volt. Sikerült is másnap hazaérni 10-11 körül (ugyanis ott aludtunk). 

Tegnap pedig Bud Spencer est volt a Rocksuliban. Volt ott filmvetítés, hagymás bab, folyt a sör, meg az unicum, meg a pálinka. Próbáltunk még jammelni is egyet, ami nekem nem nagyon ment. Hiába a pia lassítja az embert, meg süketíti is :D De viszont remekül szórakoztunk. A filmek után némi buli is belefért még, meg utána egy sör is a Bakelitben, ahol ment a partyzás ezerrel, de én nagyon elfáradtam, és hazajöttem taxival. Ma pedig baconbe tekert, sajttal töltött csirkemellet zabáltam rizzsel. Tesóm receptje, isteni finom :)

Utoljára még álljon itt Jamie Winchester új videóklippje. Sajnos album csak ősszel lesz, de a videóklipp nagyon bíztató. Remélem őket is látom minél hamarabb élőben.

Ráadásul ma még esett is...

Most láttam Aenimánál, hogy November 1. Porcupine Tree@PeCsa!!! Hopplááá. 

Elszomorít, hogy nem tudok miről írni mostanság. Sajnos az elmúlt két hét nagyjából abból állt, hogy sokat dolgoztam, meg aludtam. Azért útközben eljutottam egy vicces 0690 koncertre, meg egy remek partiban is volt részem tegnapelőtt. Meg sikerült megcsinálnom a rutinvizsgámat is. Meg már vezetek forgalomban, szóval csak óvatosan hölgyek-urak :) Az a nagy helyzet, hogy várom a nyarat, mint egy falat kenyeret. Annyi jó zenekar lesz, hogy azt se tudom merre kapjam a fejemet. Mindjárt jövőhéten lesz Hrutka Robi debütáló koncertje, amire nagyon kíváncsi vagyok. Remélem nem egyedül kell megnéznem, mint a búcsúbulijukat, de ha mégis, akkor is felmegyek. 27-én, ha minden igaz, akkor a főtéren lesz Jamie Winchester koncert. Rájuk is nagyon kíváncsi vagyok mit hoztak ki ebből a formációból. Aztán meg lesz Nine Inch Nails meg Jane's Addiction együtt, aztán az általam nagyon várt Dream Theater, előtte (vagy utána?) lesz még Down meg Voivod koncert, Machine Head, Faith No More, és még egy kis Guano Apes is becsúszik. Hirtelen felindulásból ennyi jut eszembe, amin részt óhajtok venni. Meglátjuk mire lesz lóvé, és mire nem. A DT, MH, GA koncert az tuti.

Közben pedig kijött az új Green Day album 21st Century Breakdown címmel. Olvastam róla jót is, rosszat is. Ha hozza az előző lemez szintjét, akkor én meg leszek elégedve. De majd többet akkor, ha sikerült végre meghallgatnom. Viszont a rockopera titulust azt elfelejthetnék már a kritikusok. Hallgassanak István a királyt, ha rockoperát akarnak...

Vagy ahogy amcsi munkatársam kérdezte: Music? Hiking? Palinka? Ííííííígy van. Csak a hiking volt kevéske a többihez képest :) A pálinka meg túl sok úgy első estére, de aztán konszolidáltuk magunkat, így kijött egy egészséges egyensúly a három nap között ;)) Én csak péntek reggel tudtam elindulni Oki-Zsikke-Gombóc-Totya társaságban, mert előző napra nem kaptam szabadságot sajnos. Útközben megálltunk Tokajban fincsi töltött lángost zabálni, amivel - nyilvánvalóan - le is ettem szépen magamat pólótól lábujjig. Na meg vettünk bort is, amiből a pálinkának köszönhetően egy kortyot sem sikerült inni, de hát jó lesz az még más bulira is. Ebéd előtt elértük Sátoraljaújhelyet, ahol Totya kiszállt, mert ment haza a telkére, ugyanis este ott Hollywood Rose koncert volt, másnap meg Patakon játszottak Hurkatöltővel. Nekünk olyan 1-re sikerült felérni a Nagypartra, ahol már vártak többiek kint pihengetve az udvaron. Nekünk meg már porzott a vesénk a nagy út után, így ittunk is villámgyorsan egy welcome drinket :) Aztán még 1-et, aztán még 1-et... aztán még egy üveggel, aztán meg már olyan paprikás krumpli főzeléket csináltunk, hogy ihajj. Aztán meg hirtelen szombat lett, kint elég szar idő volt. Hűvös, felhős idő volt. Kicsit sétáltunk reggel, ami annyira jól esett, hogy utána visszafeküdtem aludni. Aztán jött az ebéd, ami fincsi pörkölt volt. Aztán megint visszafeküdtem, majd kettő körül csak magamhoz tértem. Előkerültek a játékok, honfoglalóztunk, illetve megtanultam römizni. Később elkezdtük nézni a Jóbarátok 10. évadát. Kint szar idő volt, szóval más választásunk nem volt. Vasárnap már mindenki kvázi frissen és üdén ébredt, csaptunk pár römi partyt, főztünk tepsis makarónit, rendbe raktuk a házikót, majd 5 körül elindultunk hazafele. Mit ne mondjak. Egy suzukiban 5-en ne induljatok el a Balatonra :)

Közben hívtam Ritát, megbeszéltük, hogy 10 perc múlva találkozó az Ibolya előtt. Már nem azért, mert oda kívántunk betérni, csak neves része a városnak, aztán azt tudja mindenki, hogy hol van. Meg közel az Incognito. Oda pedig azért terveztük az estét, mert Sanyi aznap este debütált a Mindenkinek jár az unalom c stand up comedy sorozat aznapi előadásán. Ez egy debreceni kezdeményezés, helyi lelkes amatőr humoristák által rendszeren megtartott vidám estékről van szó. Az amatőrt direkt írtam. Ne várjunk tőle nagy földön fetrengéseket, de nem olyan rossz az, tényleg tudnak vidám perceket szerezni a srácok. Amit én elvárok egy stand up comedy-től, az az, hogy az előadónak legyen egy összefüggő sztorija. Ha ez nincs meg, akkor mindig megszakad az előadás, és nem fog akkorát ütni a dolog. A másik amit én szeretek, nyilván ezt már nehéz manapság elkerülni, az az, hogy legyen politikamentes. Kissé lerágott csontnak tartom a politikusok utánzását, kifigurázását. Én azt vallom, hogy ha valakinek van egy jó sztorija, akkor azt ki lehet szépen úgy színezni, hogy dőljön mindenki rajta. Főleg, hogy ha még jó a beszélőkéje is az embernek, akkor tuti tud majd rögtönözni pár hülyeséget. Talán csak Sanyi volt az, aki kész sztorival érkezett aznap este. Ez részemről el is döntötte a ki volt a legjobb versenyt. Kezdők szerencséje ide, vagy oda, nagyon ügyesen helyt állt. Ja és nem mellékes, hogy Ő megtanulta az egészet, és nem használt semmilyen papír alapú segédeszközt. Meg lehet kicsit elfogult is voltam. :) Az est után, én már nem tartottam a többiekkel a medikus hétre. Inkább jöttem haza pihenni, másnap reggel vezetés volt. Arról csak annyit, hogy elég hardcore lesz forgalomban. :D Tessék vigyázni majd...