Hát ismét eltelt egy karácsony, bár megmondom őszintén, idén valahogy nem kapott el a hangulat. Ez sok mindennek betudható, de fogjuk arra, hogy nem volt hó idén. A hangulat hiánya mellett viszont ismét jó volt ez a három nap. Három nap, mikor nem kell csinálni semmit, csak zabálni, filmeket nézni, olvasni és aludni. Idén annyi csokit kaptam, hogy még a felével se végeztem (nem, nem adok senkinek :P). Meg aztán ott van a rántott hal, rántott csirke, töltött káposzta, francia saláta, bejgli, zserbó, stb. Kilógyarapodás garantált :)

Aztán néztem csomó filmet, amelyek közül leginkább A halászkirály legendáját emelném ki. Zseniális egy film. A rendező az a Terry Gilliam, aki többek között a Monty Python tagja, illetve ilyen filmeket rendezett, mint Brazil, 12 majom, Félelem és reszketés Las Vegasban, stb. Mondani nem érdemes róla semmit, mert ezt így nem lehet (katt fent a linkre). Rengeteg érdekes kérdést feszeget a film, a színészi alakítások meg nagyon jók. Tipikus Gilliam film, ahol a vízió kissé keveredik a valósággal. A vége az amcsi happy-end, de én nagyon örültem, hogy így lett vége. Robin Williams meg rettentően szerethető módon adja elő a bolondot. Na meg hát ugye visszaköszön a Szent Grál küldetés is :) Ajánlottan megnézős, ha még nem láttad.

Forrás: www.garfield.com

Örömmel jelentem, hogy idén a csomagolási technikám az átlagon felüli, szóval nagyon király vagyok :D Boldog Karácsonyt mindenkinek :)

P.S.: Ide az összes csokival, és akkor senkinek nem esik bántódása!!!

Na mint előbbi postban írtam, kicsit el vagyok havazva mostanság, de most karácsony közeledtével kapok egy kis levegőt, hogy írkáljak, meg csináljak mindenféle ilyen dolgot. Ha tárgylistámat elfogadják, akkor január közepén államvizsga, ahhoz meg még be kellett fejezni jó pár tárgyat meg diplomamunkát. Dipomunka ugye kész, arról már írtam, ma pedig megszereztem a 8. vizsgajegyemet ebben a félévben, amire amúgy hót halál büszke vagyok, mert öltönyös vizsga volt, és matekból, és 4-es lett :D Na szóval múlt hétre maradt a maradék 7, így hát érthető, hogy nem volt idő postra. Mindegy ez most nem is lényeges, csak kisírtam magam kicsit :)

Múlt hét pénteken voltam Zsikke szülinapon a Koli kávéházban (NEM az Egyetem kávéházban). Valahogy összekeveredtek a nevek, mert Gombóccal nagy bátran indultunk az Egyetem kávéház fele, ami amúgy nem létezik jó ideje, csak mi erről nem tudtunk. A koli környékén viszont nagyon gyanús volt, hogy egy árva kávéház sincs a környéken, na meg az Ilzen feliratot se találtuk sehol. Felhívtuk Totyát, aki mondta, hogy menjünk még jóóóóóó sokat, mert hogy az az egyetemen van. Pfff. Gombóccal sétáltunk egy rohadt nagyot, hogy miért nem busszal mentünk az máig rejtély, de mindegy. Pletyóztunk egy kicsit legalább. Egyetemen hívtam Okit, hogy akkor hol is van pontosan ez az "Egyetem kávéház", majd mire elmagyarázta, hogy a menzával szemben, akkor rájöttem, hogy az bizony a Koli kávéház lesz. Sebaj, kis tortúra után végülis bejutottunk. Sok jó ember kis helyen sok sörrel és felessel. Nagyjából ez jellemezte az estét. Kellemes volt a hangulat, világot váltottunk pár unicum után, aztán hazabattyogtunk. Szerencsére munkanap volt, így jóval hamarabb indultak a buszaim, amin majdnem sikerült elaludni, de azért csak nem maradtam fent. Utána meg tanulás volt végig. 

Most pedig nem fogok csinálni semmit karácsony alatt, csak zabálni, és aludni. Néha megnézek egy-egy bugyuta filmet a tv-ben. Ja és nézzetek Kockafejek új évadot, mert beszartok a röhögéstől :)

Írni fogok ígérem, csak most el vagyok havazva marhára a vizsgákkal. Viszont emellett meg nem tudok elmenni. Valami nagyon van a levegőben.  Azt hittem már, hogy a másik kedvenc magyar zenekarommal nem lesz semmi gond, erre jött ez a hír.

http://www.necksprain.hu/

Hát nagyon szomorú vagyok :( Basszus...

Történt velem ez-az a múlt héten, durván beégős dolgok (abból mondjuk csak egy leginkább), kevésbé égő dolgok, jó dolgok, rossz dolgok, olyan dolgok, aminek köze van a sörhöz, olyan dolgok, amelynek köze van az első buszhoz, vagy épp taxihoz, csokis dolgok, másnapos dolgok, tanulós dolgok, elfikkanós dolgok, védőoltásos dolgok, ibolyás dolgok, eltébolyult dolgok, bakelites dolgok, dolgok haverokkal, dolgok munkatársakkal, dolgok munkatárs-haverokkal, dolgok medikákkal, dolgok medikusokkal és dolgok a fekete lyukakkal.

Na jó nem leszek annyira rejtélyes, de azért mindenről nem lesz szó :) Szóval... Kaptam influenza elleni védőoltást, amivel - mint megtudtam - vigyázni kell keményen, mivel valamiféle gyengített vírusról lévén szó, a szervezet jó pár napig sebezhetőbb lesz az átlagnál mire beépül a szervezetbe a cucc (vagy valami ilyesmi). Aztán találkoztam soksok hónap után kedves medika és medikus haverjaimmal. Aranyosak meg szeretem őket, jó volt velük találkozni. Olyannira jó volt, hogy a rég nem látogatott Ibolyába is sikerült betérni pár sör erejéig, legalábbis az első buszig (ja meg hát éjfél után spontán szülinapi party kerekedett. Itt is Boldog Szülinapot megint Ritának :) Ennek eredményeképp el is aludtam jól másnap reggel, így az úszást skippelni kellett, de azért korira beértem simán. Pénteken sikerült odaérnem a könyvszemle végére, szal sajnos minden programról lemeradtam, de legalább találkoztam haverokkal végre valahára, akikkel beültünk a TBoy nevű helyre. Azt kell tudni róla, hogy marha olcsó, és ennek meg is láttam a kárát jó sok Jack Daniel's formájában. Végére már csak Művészkém és Tomcsi maradt, de valahogy rajtam jobban meglátszott az este alatt kulturáltan elfogyasztott italmennyiség (ehe...). Olyannyira, hogy utána betértem a bakelitbe, ahol jó megérzéseimnek köszönhetően (HAHA) ott voltak munkatársak. Olyannira megörültem nekik, hogy sikerült megölelni mindenkit aki csak útba esett. Aztán táncoltam, közben történt ciki dolog, amiért szégyellem magamat nagyon ám (nem mondom meg), aztán megint táncoltam !!!Zsiga haverommal, aki egy értelmetlen pillanat közepette felkapta az egyik lábamat, amihez NYILVÁN asszisztáltam, és innen már sejtheted, hogy hogyan takarítottam le egy egész asztalt, majd dőltem el mellette. Khmmm. Nem törpént semmi baj amúgy, felpattantam állítólag és buliztam tovább. Állítólag, mivel az est nagy részét részemről sűrű homály fedi. Ezért is szégyellem magamat. Ritka mikor ennyire, de most sikerült ennyire. Aztán a buli végén Girossal taxiba szálltunk rövid rábeszélés után, aztán hazateleportáltam ugye. Másnap haverokkal ismét találkoztam, most már többen voltak szerencsére, de azért óvatosabban kezeltem az estét, az azt megelőzőből kiindulva. Jó volt látni az arcokat újra :) Hajnali fél2-2 körül Zomával beburkoltunk baconos gyros kiflit, aztán hazajöttünk, mert már fáradtak voltunk. Vasárnap tanulás, ma dolgozás és tanulás. Kimerítő kissé. Pénteken meg Kispál koncert, jövőhét hétfőn meg két vizsga. Pffffffff. Nem tudom mi lesz így. A bulizásból amúgy is vissza kell venni most már. Maradok lehet a seggemen. Lehet...

Szégyenkezés, de amúgy ennek a kutyának látszik a fütyköse ehe :D

A lentebb említett 6 gitáros szám már fent van a neten. Nézzétek, hallgassátok. Erősen vicces egy-egy fej :))

Mert, hogy nem csak koncertből állt a hétvége, bár amúgy állhatott volna :) (bocsi, lesz még biztos pár post azzal kapcsolatban, de hát csak a kedvenc magyar bandámról van szó nahhh). Szóval mint lentebb (annál lentebb) említettem, péntek reggel indult egy buszocska Debrecenből munkatársaimmal tele, kisebb IT kirándulás céljából.

Kurva korán kellett kelni, 4:45-kor csörgött az óra, én meg előtte nagyon nehezen aludtam el, így sikerült két kerek órát szundítani a kirándulás előtt. Se buszon, se vonaton nem tudok aludni, így nehezen telt el az út felfele, de legalább vidáman. Nyilvánvalóan már az indulásnál csúszott a program, de ennek az ellenkezője talán még sose fordult elő velünk :) Valamikor fél11 fele érkeztünk meg a János-hegy lábához, és a vártakkal ellentétben nagyon hamar megtaláltuk az ösvény elejét. Marha nehéz volt. Vasúti sín előtt van egy buszmegálló, na ott volt :) Felfele piros jelzésen haladtunk, ami annyira nem volt nehéz, csak ráfagyott a hó, és csúszott rendesen. Felmásztunk a tetején az Erzsébet-kilátóba is, aminek a legtetején olyan szinten fújt a szél, hogy mellévéve a tériszonyomat, jöttem is lefele azonnal. Lefele már lájtos volt az út, a kék jelzést követtük. Normafa felé egyre több embert lehetett látni, amúgy ez a szakasz nagyon szépen meg van csinálva, tavasszal marha jó lehet errefelé túrázni.

Dél körül indultunk ebédelni a város másik végébe, amit először eltévesztettünk, de hát nem is értem a sofőrnek hogy nem tűnt fel, hogy a Városligeti fasor az nem a Népligetben van. Na de sebaj, még egy félórás csúszás. A kaja nem volt túl ízletes, de egy túra utáni éhenkórász bandának már igazán mindegy volt, hogy mit eszik, csak egyen valamit. Szerencsére elcsesztük a rendelést, és kimaradt két plusz kaja, amire gyorsan lecsaptunk, így már nem féltünk attól, hogy éhezni fogunk a Szépművészetiben :)

A banda egyik fele ment Terror Házába, ahol én már voltam, így inkább kihagytam. Maradt a Szépművészeti és a Reneszánsz a fáraók Egyiptomában c kiállítás. Kicsit vegyes érzelmekkel jöttem ki, mert egyrészt ugye lekéstük a tárlatvezetést, másrészt meg olyan volt ez a kiállítás, mintha felcsaptam volna egy könyvet, és beleolvastam volna, minden fejezetnél. Szépen végigvitte a kiállítás a fáraók korszakait, de csupa olyan információt közöltek, amit bármelyik erről szóló könyben el tudok olvasni. Persze voltak szobrocskák, meg szarkofágok, meg 1-2 múmia, de őszintén bevallva, a 34. szobrocskánál már untam kicsit a banánt. Valószínűleg tárlatvezetéssel sokkal jobb lett volna, meg akkor is, ha kicsit több hangsúlyt fektetnek az akkori életre, de mondom nem volt ez rossz, de jó se.

Két óra alvás, utána buszozás, túrázás, zabálás, kiállítás után nem voltam ám vmi friss, de még várt rám ugye a nagynagy meg várva várt koncsertó. Előtte tesómmal beültem még egy capuccinora meg kólára a Széchenyi kertbe, utána elmetróztam a Moszkva térre és megkerestem a Millenárist. Jó nem volt nehéz, de először mászkáltam saját magam Pesten, így hót büszke vagyok magamra, hogy eltaláltam oda :DD Szóval odataláltam könnyen, fél8-kor már bent volt a kabátom a ruhatárban, és már csak a koncertre kellett várni, amiről már lentebb volt friss élménybeszámoló, így csak beszúrok egy képet, hogy miket játszottak, meg egy linket, ahol találtam képeket.

Playlist péntekről. Majdnem két és félórát emésztett fel :)

Itt pedig a link, ahol találtam a képeket (remélem nem haragszik a gazdája):
http://szorfdeszka.hu/2008/1128jr/

Koncert után húztam tesómhoz aludni. Szombaton valamikor 11 fele sikerült felkelnem, de még mindig fájt a nyakam meg a derekam a sok "megpróbáltatástól" :P. 1 óra tájékán elmentünk ebédelni egy indiai étterembe a Dob utca környékén, melynek neve Shalimar (http://www.shalimar.hu/). Ettem indiai paradicsomlevest, aminek Tamatar Shorba a neve, utána pedig Reshmi Kebabot (gyömbéres-fokhagymás tejszínes pácban érlelt, majd selymesen finomra (reshmi) sült csirkefalatok) zúztam curry-s padlizsánmártással meg Naan-al (fokhagymás indiai kenyér). Finom volt nagyon. Állítólag Budapest legjobb indiai étterme, én is csak ajánlani tudom, nagyon fincsi volt. Kaja után elnéztünk az Árkádba, mert tesómnak nézelődni volt kedve ruhák között, ennek ellenére nekem sikerült egy tök jó pólót levadászni :D

Este találkoztam Regivel a West End előtt (mondanom se kell, hogy halál egyedül találtam oda Zuglóból :). Lelkesen végigmutogatta, hogy miket vásárolt (kb. mint egy óvodás :P), majd utána elmentünk teázni az Odeonba, ami ott van a Jászai Mari tér közelében egy utcában. Ittam fekete ír teát, dumáltunk sokat, és próbáltam nem leesni a dupla babzsákról, amit én építettem oda :) Tea után elmentünk a Kashmirba (török gyorsétterem), és bekajáltunk este fél 11-kor természetesen. Vacsi után búcsú, és elindultam tesómhoz aludni. Ismét csak önállóan :D Másnap ebéd utána haza vonattal, a többi már nem érdekes.

Kellemes hétvége volt, és végre nem itthon telt, hanem kicsit kizökkentem a hétköznapi életből. Akarok még több ilyet :) Most viszont lépek tanulni :(

Oldalt a zenemuzsika blokkban 10 dal a tegnapi buliról. A videókat nem én csináltam, de köszi ez úton is a gazdájának :)

Ez annyira, de annyira... meg olyan, meg olyan, meg annyira, hogy ... ez húúúúú, de iszonyatosan azta, de bazzeg... hogy olyan, de nagyon nagyon nagy, és istentelenül hatalmas és hihetetlen koncert volt, hogy nem is találok rá szavakat. Az már jelent valamit, ha koncerten az első számnál az ember átmegy egyfajta transz meg alfa meg mittomén milyen állapotba, és egyszer csak arra eszmél fel a nagy pörgés közepette, hogy basszus máris vége a bulinak (és úgy, hogy nem ittam semmit, mert az más tészta ugye ;). Jóóó ez a "máris" egy kicsit túlzás, ugyanis majdnem két és félórát toltak a fiúk. Ja amúgy igen, Jamie Winchester és Hrutka Robi búcsúkoncerten voltam. Sajnos csak egyedül, de semmi pénzért ki nem hagytam volna. Igen nem volt ócó az 5900 HUF-os jegyár, de basszus annyira megérte. Ez az a zenei élmény, zenei sokk, zenei katarzis, amiért hajlandó vagyok kifizetni ennyi pénzt. A koncert első fele már úgy szólt és ütött, hogy ha a Klinikás búcsú bulit (persze csak, ha voltál) megszorzod 3-al, akkor még annyi is kevés lenne leírni az élményt.

A nagyon nagy meglepik csak ezután érkeztek. Külön akusztikus blokk, pár lassú, gyönyörű számmal. De a leghatalmasabb csak ezután következett. Mind a 6 fiú lerakta a saját hangszerét, vagy felállt mögüle, nyakába kapott egy szál akusztikus gitárt, és úgy eljátszottak egy számot.
 

Ő az a szám. Szomorkás ámbár nagyon gyönyörű. Aktuális kedvenc.

Ha láttad volna Kottler Ákost, vagy Galambot gitárral a kezében, beszartál volna a röhögéstől. És ELJÁTSZOTTÁK. Jó ők ketten valszeg nem voltak nagyon kihangosítva, de érted, ez így is mekkora poén. Annyira, de annyira szép volt. Zenei sokk. Ezért szeretem őket. Mindig feltöltenek zeneileg, lelkileg. A 6 gitáros kiállás meg, áhhhhhhh. Nem tudom elmesélni. Látni kellett volna. Aztán Movin' a nagy szólókiállásokkal, DE meglepetés ezerrel megint, Jamie basszusgitárt ragadt, Gijo pedig elektromos gityót, és akkora szólót tolt rajta, hogy ez az én gitártudásom szemszögéből is elég gyalázó volt. Nyilván nem tolt nagy arpeggio hegyeket, de amilyen harmóniákat lenyomott gitáron. Hát én is nagyon örülnék, ha tudnék végre ilyeneket. De most szentül megfogadom, hogy államvizsga után nagyobb hangsúlyt fektetek a gitárra és a zenére, és megpróbálok elérni egy sokkal jobb szintet. Látva ezeket a fiúkat, megjön a kedve az embernek a zenéléshez. Ismét csak zenei sokk (ez fog nekem nagyonnagyonnagyon hiányozni :(). Minden olyan szám be volt pótolva, ami a Klinikás bulin kimaradt, még Take me home is ;) Egy rossz szót nem tudnék mondani a buliról, annyira, de annyira... na jó ezt nem kezdem megint :)) Már leírtam ugyan, de megint csak azt tudom ismételni, hogy nagyon-nagyon fog hiányozni a zenéjük, de persze meg is értem az álláspontjukat. Sok sikert nekik a jövőben, és köszi az elmúlt 8 évet. Végére még egy kis Little Wing tőlük. Hüpp-hüpp :(
 

Little Wing performed by Jamie Hendrix ;)

PS: Olyan jó csajok voltak a koncerten vaze'...

Mivel a hét elején elég keményen begyűlt a munkaóra keretem, és nálunk nem lehet túlórázni, ezért hétfőn közös megegyezés alapján hazajöttem délután 3-kor munkából, hogy ne büntessék a céget. Ezt így amúgy nem direkt csináltam, és volt is oka a gyors felhalmozódásnak (kumulálódott az órakeretem bazmeg), de a project munka már csak ilyen. Amikor megmondják, hogy kész kell lenni, akkor kell kész lenni, és most ez így jött ki. Na mindegy, elvoltam én itthon, csinálgattam a beadandókat egyetemre, és kezdek most már egyre kétségbeesettebb lenni, hogy nem most fogok államvizsgázni. Azért még nem adtam fel.

Holnap viszont céges kirándulás Pestre meg Budára, egy kis túra a János-hegy környékén (senki nem túrázott még arra, remélem jól eltévedünk), utána ebéd, később pedig (legalábbis az én részemről) a Szépművészeti Múzeumban teszünk látogatást, fáraó kiállítást nézni. Másik fele a bandának megy Terror Házába, de én már ott voltam, és ennél sem akarom már, hogy még nyomottabb legyen a hangulatom. Egyébként a rövidke túra útvonalát én csináltam meg netes túrista térképek alapján, kiszedegettem a GPS koordinátákat, aztán majd csak lesz vmi :)) Nem igazán van hozzá sok affinitásom, de hát vkinek ezt is meg kellett csinálni. Ha valamelyik okoskodni mer, hogy de hát ez így szar, meg így, megy úgy, akkor úgy is elhajtom a p*csába ;)

Este a sok cécó után búcsút intek a többieknek, mert ők jönnek vissza Debrecenbe, én meg maradok fent még egy kicsit, mert csak elmegyek a záró Jamie & Hrutka búcsúbuliba. Sajnos úgy tűnik, hogy egyedül, de most már ez sem érdekel. Más jó nagyon úgy se fog már velem történni mostanság, legalább egy este érezzem magamat jól. Vasárnap meg majd elmondom milyen volt :)

A holnap délelőtt célpontja, az Erzsében-kilátó