Természetesen erre a koncertre is az uccsó pillanatban sikerült jegyet vásárolni, de még annyira nem is szar helyre, ugyanis láttam mindenkit a színpadon. Nem vagyok egy nagyon művelet jazz zene hallgató, de azért neveket innen-onnan ismerek. Így voltam Mike Stern-el is, akiről már rengeteget hallottam, de még nem hallgattam :) Viszont a jó muzsikára kapható vagyok, így elmentem ZZ-vel meg Katával a Kölcseybe. Előtte még ettünk gyrost meg melegszenyót meg sűttkrumplit, aztán irány a Kölcsey nagyterem. Életemben nem voltam még ebben a teremben, de teljesen király a hangzása, faborítású az egész. Jól szól. A zenekar kb. fél órát csúszott a kihirdetett 7 órához képest, de lehet csak a kapunyitásnak szólt a 7 óra, akkor meg teljesen korrekt volt a szervezés. A koncert két részletből állt. Az első részben a jazz-en volt a hangsúly, a másodikban viszont már elővillant a rákenroll is, meg egy kis hendrix voodoo chile is :D A banda a kövezkező "kisebb" nevekből állt:

Mike Stern - gitár, mókamester
Randy Brecker - trombita
Chris Minh Doky - nagybőgő, basszusgitár
Dave Weckl - dob

Mind a 4 zenész iszonyat tehetség. Nem is tudnám megmondani, hogy ki tetszett a legjobban. Dave Weckl egy állat a dobok mögött (néha olyan dobszólót lerendezett, hogy leesett a fejem), Randy Brecker iszonyat virtuóz módon képes játszani a trombitáján, C. M. Doky iszonyat lazán képes játszani a két hangszerén, Mike Stern pedig az elvont zseni kategóriája. Úgy viselkedik a csávó, mint aki elnyomott pár cigarettát a buli előtt, de én azt hiszem, hogy a faszi az alapból így viselkedik. Pedig a cigarettákon elgondolkoztunk, mikor kezét lóbálva szaladt ki koncert után, és azt kiabálta, hogy "Szííííííííídííííííííííz, szíííííííííííídííííííííííz" :)) Na szóval nemtom pontosan mennyit játszottak, kétszer is visszatapsoltuk őket, az uccsó örömzene már frankón nagy rock volt, és nem is inkább jazz. Kár lett volna kihagyni őket, igazán.