Közben hívtam Ritát, megbeszéltük, hogy 10 perc múlva találkozó az Ibolya előtt. Már nem azért, mert oda kívántunk betérni, csak neves része a városnak, aztán azt tudja mindenki, hogy hol van. Meg közel az Incognito. Oda pedig azért terveztük az estét, mert Sanyi aznap este debütált a Mindenkinek jár az unalom c stand up comedy sorozat aznapi előadásán. Ez egy debreceni kezdeményezés, helyi lelkes amatőr humoristák által rendszeren megtartott vidám estékről van szó. Az amatőrt direkt írtam. Ne várjunk tőle nagy földön fetrengéseket, de nem olyan rossz az, tényleg tudnak vidám perceket szerezni a srácok. Amit én elvárok egy stand up comedy-től, az az, hogy az előadónak legyen egy összefüggő sztorija. Ha ez nincs meg, akkor mindig megszakad az előadás, és nem fog akkorát ütni a dolog. A másik amit én szeretek, nyilván ezt már nehéz manapság elkerülni, az az, hogy legyen politikamentes. Kissé lerágott csontnak tartom a politikusok utánzását, kifigurázását. Én azt vallom, hogy ha valakinek van egy jó sztorija, akkor azt ki lehet szépen úgy színezni, hogy dőljön mindenki rajta. Főleg, hogy ha még jó a beszélőkéje is az embernek, akkor tuti tud majd rögtönözni pár hülyeséget. Talán csak Sanyi volt az, aki kész sztorival érkezett aznap este. Ez részemről el is döntötte a ki volt a legjobb versenyt. Kezdők szerencséje ide, vagy oda, nagyon ügyesen helyt állt. Ja és nem mellékes, hogy Ő megtanulta az egészet, és nem használt semmilyen papír alapú segédeszközt. Meg lehet kicsit elfogult is voltam. :) Az est után, én már nem tartottam a többiekkel a medikus hétre. Inkább jöttem haza pihenni, másnap reggel vezetés volt. Arról csak annyit, hogy elég hardcore lesz forgalomban. :D Tessék vigyázni majd...