A nagy csapat az Regiből és belőlem állt, illetve abból a másik 50 emberből, aki befizetett erre az útra. Azért szervezett útra fizettünk be, mert sok hülyeség árán az eredetileg tervezett csapat visszamondta az egész utat szállással, mindennel együtt, így majdnem becsődölt az egész utazásunk a hosszú hétvégén. Fasza. Írosgattam hosteleknek, hogy mennyire van még szabad kétágyas szobájuk. Hát semennyire, csak ilyen nagyobb dormitoryk vannak (dormitory kb. olyan, mint egy 8 ágyas igénytelen kollégiumi szoba, ahova más idegen turistákat helyezhetnek el melléd). A buszjegyek is elfogytak már vagy két hónapja. Ejhaj. Végül találtam egy utazási irodát, ahol épp aznap mondtak vissza két helyet egy 4 napos Prágai körutazáson. Hohóóó! Azzzzzzonnnnnnal tessék nekem azt a két helyet lefoglalni. Mindezt gyorsan kellett, mert ekkor péntek volt, és másik héten csütörtökön indult a busz Prága felé :) Szenvedések az utalással, akkor ugye a beszállójegy nem érkezett meg postán, semmi baj, mondja a hölgy, az idegenvezető úgy se szokta kérni :S Hát mondom azért ne ott reggel fél6kor derüljön már ki, hogy nem szállhatok fel. Végülis ez is megoldódott helyben, és mi se hittük el, de csütörtökön reggel 6 órakor elindultunk Prága fele a Fogarasi úti Tesco elől.

A buszon mindenféle korosztály szerepelt a fiatalabbaktól az idősekig. Elhelyezni is úgy sikerült az embereket, hogy a fiatalabbak elől ültek, az idősebbek meg hátul. A busz nem volt egy Orange Ways, de igazából nem volt panasz rá. Elfértünk kényelmesen, Viktor a sofőrünk nem hajtott úgy, mint az állat. Az idegenvezetőnk egy kedves leányzó volt, akit Beának hívnak. Az út Bupestről, Győrön, Pozsonyon és Brnon át Prágáig vezetett.

Szlovákia nem igazán tetszett (legalábbis ez a széle ronda, ahol mentünk), Brno nagyon ipari város, hatalmas panel rengeteggel, viszont Prága felé egyre szebb lett a cseh táj, csak úgy ámultunk kifele az ablakon. Néhol bekaptunk egy-egy dugót, amin kb. egy órán keresztül sikerült átverekedni magunkat. Így a 2 órai kezdetű városnézés bizony 3 órára csúszott. Ahogy beértünk Prágába, az első benyomásom az volt, hogy hát baszod, ez ugyanolyan, mint Budapest. A vasútállomása talán még lerobbantabb, mint nálunk a Keleti. Ejj hát nem leszünk így jóban, ha ez a híres Prága. A vasútállomástól (egyébként ez volt mindig a fix találkozópontunk) már gyalogosan közelítettük a belvárost. Elsőként a Vencel térre siettünk (szó szoros értelmében siettünk), ahol megnéztük a Szent Vencel szobrot (mögötte található a Nemzeti Múzeum), ami után tettünk egy kis kitérőt (térképen nyugati irányba) a Betlehemi kápolna fele, de előtt betértünk a Lucerna nevű kis árkádba, ahol meg lehet tekinteni a Vencel szobor kifigurázását (Szent Vencel a lova hasán ül, és a ló a lábánál fogva fel van kötve a plafonra). Út közben egyébként azt figyeltem meg, hogy rengeteg villamos közlekedik Prága belvárosában. Mindenfelől jönnek-mennek a piros helyi BKV járatok :). Na szóval ezek után vettük az irányt a Ferencesek kolostora felé, és visszatértünk a Vencel teret lezáró (a Vencel tér egyébiránt egy hosszú utca) Mustekhez (a Mustek gyk. egy nagy csomópont amibe több utca fut be). Egyébként a Ferencesek kolostora és a Mustek között helyezkedik el a kedvenc kis éttermem és sörözöm egy pici kis utcában , aminek U Pinkasú a neve :).

Szent Vencel kifigurázva	Villamos mindenhol
Pózolok a fentebb említett kocsma előtt	Jóllakott napközisek pózolnak a Lőportorony előtt

Innen mentünk tovább a lőportoronyhoz, amelyen keresztül már beléptünk az Óváros szép részére. Eddig ugyanis nem nagyon esett le az állunk a város híres-neves szépségétől, a Vencel tér és környékény kimondottan gusztustalan házak vannak, semmi szépség nincs bennünk. A lőportornyot átlépve viszont valami hihetetlenül csodás és hangulatos utcákon találtuk magunkat. Igaz mindenhol szuvenír bolt van, de ettől eltekintve nagyon szép kis helyek vannak ott ám tele éttermekkel, sörözőkkel. A főtéren megnéztük a Szent Jakab templomot, meg a Tyn templomot meg a harangozó óratornyot is (fene egye meg, csak nem akartak kijönni a kis figurák belőle). Megjegyzendő, hogy Prága belvárosa tele van macskaköves utcákkal, és nekem a sarkamat már Pesten feltörte a cipőm, szal nem volt túl kellemes sétálgatni így. Utána nyakunkba szedtük a lábunkat, és elsétáltunk a Zsidó negyedbe, ami szerintem a legszebb városrész Prágában, de viszont amennyire szép, annyira drága is (kb. minden 3x annyiba kerül, mint két sarokkal lentebb). Elsétáltunk a Zsidó temető fele, aminek az az érdekessége, hogy anno a zsidók nem kaptak több helyet a temetkezéshez, így kénytelenek voltak kihasználni az adott helyet, és így lépcsősen egymásra temetkeztek/nek ottan. Itt található egyébiránt Franz Kafka szobra is. Bea elmesélte nekünk a Gólem történetét (röviden: rabbi életre kelti a gólemet, gólem csak a rabbi utasításait követi, egy éjszaka elfelejti a rabbi a varázslatot ráengedni, gólem szabadakaratúvá válik, elszabadul, utcákon portyázik, szétrombol mindent, rabbi megkeresi, és kővé változtatja). Azóta is az a legenda járja, hogy az utcán minden este ott tombol a Gólem (Jön a Góóóóóóólem...). Ennek az emlékhelye egyébként Prága egyik legszebb része. A zsidó negyed után elindultunk a Moldva fele, aminek a partján láttuk a Rudolfinum koncertterem épületét, majd ezek után elsétáltunk a Károly híd lábáig. 

Lőportorony naplementével	Tyn templom
Óratorony, de nem jön ki semmi :(	Moldvánál merengés (ez egy beállított kompozíció :)

Ebben a 3 órás rohanásban kellet mindezeket végigrohanni, nézni, fotózni, és hát meg kell mondjam így nem sok értelme van a dolgoknak, szal később nyugiban megnéztünk mindent tüzetesebben. A városnéző program után volt két óra szabad időtöltésünk, amit az óváros felfedezésével töltöttünk, róttuk azokat a rohadt macskaköveket, és ámultunk-bámultunk. Sajnos első este még nem tudtunk sokáig bent maradni, mivel a szállást is el kellett foglalni, ami viszont meg kint volt Prága külvárosában. A szállás egy 3 csillagos hotel volt, amiben kétágyas szobát kaptunk saját fürdőszobával és wc-vel. A szoba nagyon szép volt, teljesen igényes, a személyzet kedves volt. A szoba elfoglalása után azonban csak nem nyugodtunk és beültünk a hotel bárjába, hogy szemügyre vegyük a híres cseh söröket. Sikerült beverni egy Pilsnert meg két barna Kozelt lefekvés előtt. Hát öcsém, amit eddig ittál barna sört itthon azt felejtsd el, mert az nem az. A barna Kozel viszi a prímet kint nálam az üvegben kapható barna sörök közül. Nála már csak a házisörök a jobbak, de arról majd később. És meg kell, hogy mondjam így elöljáróban, hogy bizony a legszarabb cseh sör amit én kint ittam, az a Staropramen. Meglepő, de ez van. Folyt. köv. a második nappal...

PS: majd még kibővítgetem a postot képekkel, de egyenlőre még nem kaptam meg őket. Türelem.