Asszem sorban ez volt a 4. DT koncertem eddig, és elöljáróban annyit, hogy eddig ez tetszett a legjobban :) A helyszín nem a megszokott volt, hiszen 2007-ben egyértelművé vált, hogy a PeCsa - amely 6000 fős befogadóképességgel bír - már nem bírja el a magyar (meg nem magyar) DT rajongókat. Így átrakták egyből a SportArénába, amely azért lehet kicsit túlzás volt, hiszen annak kb. a felét tette ki a közönség. A hangzás majdnem hogy tökéletes volt, a gitárra még lehetett volna adni egy kis hangerőt, egyébként számomra hibátlan volt, és teljesen élvezhető. Azt már tudjuk ugye, hogy mire képesek a srácok, és hogy mindannyian mesterei a hangszerüknek, viszont ilyen számösszeállítás mellett egyszerűen képtelenség lett volna szar bulit csinálni:
- In The Presence Of Enemies (Systematic Chaos)
- Beyond This Life (Scenes From A Memory)
- Misunderstood (Six Degrees Of Inner Turbulence)
- A Nightmare To Remember (Black Clouds & Silver Linings)
- Hollow Years (Falling To Infinity)
- Caught In A Web (Awake)
- Erotomania (Awake)
- Voices (Awake)
- Solitary Shell (Six Degrees Of Inner Turbulence)
- A Rite Of Passage (Black Clouds & Silver Linings)
- Pull Me Under (Images And Words)
- Ráadás: Metropolis Pt. 1 / Learning to Live / A Change of Seasons
Ahhoz képest, hogy a két évvel ezelőtti buli mennyire nem volt pörgős, ez annyira baszott oda. Minden szám tele energiával, Hollow Years csodás Petrucci szólóval, Erotomania és Voices élőben!!!, Solitary Shell kétnyakú gitárral (kedvenc számom az albumról), Metropolis és Learning To Live összekötve egy Rudess-Petrucci szinti-gitár párbajjal, és hát a csodás A Change Of Seasons finálé méltó befejezése volt a bő kétórás bulinak. Egyébiránt egy gyenge pontja sem volt a számösszeállításnak :) LaBrie nagyon pontosan és tisztán énekelt, van még ott azért rengeteg tartalék, hiábak ásták már el őt anno nagyon. Portnoy még mindig bohóc, neki simán belefér, hogy nem ülve, hanem állva dobol, hajigálja a dobverőket a technikusnak, azok meg vissza neki. Petrucci és Rudess még mindig állatok, Myung meg még mindig csendes :) Látszott rajtuk, hogy előző este Prágában léptek fel, kicsit fáradtnak tűntek, főleg Petrucci és LaBrie, de a magyar közönség annyira kitett magáért, hogy ők is felszabadultak a végére, és belefért, pár őrült szólózás és önfeledt párbaj a második részben. Nem fogok ömlengeni a koncertről, egyszerűen kurva jó volt, és bánja meg aki nem jött el :P Két év múlva remélem újra találkozunk...
PS: Tessék készülni, mert két hét múlva Machine Head@Hegyalja!
