Életem egyik legfinomabb marhapörijét ettem tegnap. A szakács ezúttal Norbi volt, aki amúgy tényleg szakács, szóval jó kezekben volt a fakanál :) Na meg persze kiskuktánk is volt Pistike személyében, akiből tuti nagy szakács lesz. Szóval nagyon finom kaját csináltak bográcsban, nyammm. Természetesen, ha bográcsban főzés, akkor a pálinka, unicum meg a fröccs is fogyott rendesen, aminek az lett az eredménye, hogy búcsúzólag ZZ-vel zakóztunk egy rohadt nagyot. Rémlik, hogy átölelt, de utána már röhögve dőltünk el a füben. Hát evvan. Kicsit fáj is az orrom. Kíváncsi vagyok, hogy az ő fejük mennyire fáj, itt ugyanis kisebb rom van :D