Természetesen erre a koncertre is az uccsó pillanatban sikerült jegyet vásárolni, de még annyira nem is szar helyre, ugyanis láttam mindenkit a színpadon. Nem vagyok egy nagyon művelet jazz zene hallgató, de azért neveket innen-onnan ismerek. Így voltam Mike Stern-el is, akiről már rengeteget hallottam, de még nem hallgattam :) Viszont a jó muzsikára kapható vagyok, így elmentem ZZ-vel meg Katával a Kölcseybe. Előtte még ettünk gyrost meg melegszenyót meg sűttkrumplit, aztán irány a Kölcsey nagyterem. Életemben nem voltam még ebben a teremben, de teljesen király a hangzása, faborítású az egész. Jól szól. A zenekar kb. fél órát csúszott a kihirdetett 7 órához képest, de lehet csak a kapunyitásnak szólt a 7 óra, akkor meg teljesen korrekt volt a szervezés. A koncert két részletből állt. Az első részben a jazz-en volt a hangsúly, a másodikban viszont már elővillant a rákenroll is, meg egy kis hendrix voodoo chile is :D A banda a kövezkező "kisebb" nevekből állt:

Mike Stern - gitár, mókamester
Randy Brecker - trombita
Chris Minh Doky - nagybőgő, basszusgitár
Dave Weckl - dob

Mind a 4 zenész iszonyat tehetség. Nem is tudnám megmondani, hogy ki tetszett a legjobban. Dave Weckl egy állat a dobok mögött (néha olyan dobszólót lerendezett, hogy leesett a fejem), Randy Brecker iszonyat virtuóz módon képes játszani a trombitáján, C. M. Doky iszonyat lazán képes játszani a két hangszerén, Mike Stern pedig az elvont zseni kategóriája. Úgy viselkedik a csávó, mint aki elnyomott pár cigarettát a buli előtt, de én azt hiszem, hogy a faszi az alapból így viselkedik. Pedig a cigarettákon elgondolkoztunk, mikor kezét lóbálva szaladt ki koncert után, és azt kiabálta, hogy "Szííííííííídííííííííííz, szíííííííííííídííííííííííz" :)) Na szóval nemtom pontosan mennyit játszottak, kétszer is visszatapsoltuk őket, az uccsó örömzene már frankón nagy rock volt, és nem is inkább jazz. Kár lett volna kihagyni őket, igazán. 

Tegnap egy kis csapatépítő esemény keretén belül voltam Érpatakon a Zsindelyes Pálinkafőzdében kóstolás céljából :) Érpatak ott van Újfehértó mellett, az első elágazásnál kell elfordulni jobbra. Végigvezettek minket a főzdében, elmagyarázták a pálinkafőzés menetét, de a lényegi része ezután következett ;) Egy ún. paraszt barokk vacsora keretén belül sikerült 5 féle, a pálinkafőzde által készített pálinkát megkóstolni. A paraszt barokk vacsi annyit tesz, hogy sült kolbász, főtt csülök, szalonna, zőccségek, kenyér. Csupa koleszterin szegény kaja. Az 5 féle pálinka között szerepelt az alma, szeder, törköly, újfehértói fürtösmeggy, és barack pálinka. A törköly az mérföldkövekkel jobb, mint amit Te Tokajban kapsz, ennek nincs khmmm szar íze. A prímet persze az újfehértói fürtösmeggy viszi, annak nincs párja. Tömtük két pofára a kolbász, szalonnát, csülköt, közben pálinkákat kóstolgattunk. Persze közben mondták, hogy a pálinkákról mit kell tudni. Kiderült, hogy van olyan törvény, amely kimondja, hogy csak arra lehet ráírni, hogy pálinka, ami csak tisztán gyümölcsből készült, és nem tartalmaz semmi mást. Pl. ha már méz van benne, az nem pálinka. Szóval mézes pálinka, mint olyan nem létezik. Érdemes egyszer elmenni ide is, és akkor majd rájössz, hogy a fütyülős az mennyire szar (az mondjuk amúgy is az).

Mielőtt belekezdenék az uccsó napba, még leírom ezt a kis apróságot, ami kimaradt a 2. nap éjszakájából. Mint kiderült később, megházasodtam. Ugyanis első éjszaka le kellett adni az útlevelet a portánál, amit másnap éjszaka kaptunk vissza, amikor az eltévedős sztori után kértük a kulcsot. Az útlevelembe kis kártya volt csúsztatva, amit amikor megláttam, el kezdtem röhögni. Regi nem értette, hogy mi a baj, mondtam neki menjen csak, mindjárt elmondom. A kártyánkon az állt, hogy Mr. Hennel & Mrs. Hegedűs :) Figyejjj Mama! Megházasodtunk :D

Na szóval nászutunk utolsó napján kis kavar volt, mert vissza kellett állítani az órát, de hogy véletlenül se aludjunk többet, ezért most a reggeli nem 8-kor volt, hanem 7-kor volt. 8-kor kulcs leadása, cuccok bepakolása, és irány Kutná Hora. A városka nagyon pici, ámbár nagyon szép. Szűk kis utcácskák, MACSKAKÖVEK, régi házak. Megnéztük a Szent Barbara katedrálist, és a Szent Jakab templomot, illetve Sedlec elővárosában a Csontkápolnát. A Csontkápolnáról az a hiedelem járja, hogy emberi csontokból épült, de ha még ez nem is lenne igaz, az szemmel láthatóan az, hogy a falait emberi maradványok díszítik. Koponyák egymáson, csontokból motívumok kirakva. Kissé bizarr. Én nem mentem be, de kívülről is nagyon jól láttam mindent, mert egy pici kápolnáról van szó :) A bámészkodás után még mindenki elintézte ügyes-bajos dolgát, és indultunk hazafele Budapestre. Könyvolvasással és filmnézéssel egész hamar hazaértünk, 10-kor már az albiban voltunk.

Na hát a rohanós szervezkedéstől eltekintve nagyon jó volt a 4 nap. Prága örök emlék, de tuti megyek még oda vissza, mert itthon nem olyan finom ám a Kozel :D Viszont ha megyek, az saját szervezkedés lesz az tuti, mindenféle rohanás nélkül. Csak el ne felejtsem időben leszervezni a dolgokat...

A 3. nap is menetrendszerűen zajlott. Reggel 8-kor reggeli, 9-kor indulás. Ám ezen a napon nem Prága volt a terítéken, hanem Prága híres fürdővárosa, Karlovy Vary. Nagyjából két órás út autóbusszal, és nagyon szép közben a táj. Amit tudnod kell a városról az az, hogy a Tepla folyó szeli ketté, emiatt kis Velence feeling van, ott szokták megrendezni a cseh filmfesztivált, meg hogy jótékony hatású a gyógyvize (legalábbis ha szorulásod van :P). A busz a város szélén rakott ki minket, közvetlenül a buszpályaudvar mellett. Az első élmény miután leszálltunk a buszról az az volt, hogy a sarkon egy kocsmából éppen akkor szabadult ki két jóember (ekkor dél fele járt az idő), és olyan mattrészegek voltak, hogy az egyik a falnak támaszkodott, és magában dumált, a másik pedig leguggolt az út szélén, és az út másik felén lévő láthatatlan barátjához beszélt :). Utána gyors kitérőt tettünk a buszpályaudvarra pisilés céljából. Hát bakker te olyan wc-t még nem láttál mint az. Tele volt a 70-es évekből itt maradt szuvenírekkel, mint például játék mackóval, szép tányérokkal, játék vonattal, korabeli bútorokkal. Közben szólt a country zene (Country giiiiirl, country giiiiiirl...), a wc-s faszi meg teljesen el volt varázsolva. Egy hatalmas élmény volt. Ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy nem egyszerű ez a város :D

Olyan sok mindent nem lehet egyébként elmondani a városról, mert mint olyan, nem sok mindent lehet csinálni. Kb. egy félnapos program, hogy végigjárd, mert amúgy nagyon pici városka, és ha nem áztatni viszed magad, akkor kicsit bele lehet unni. Első utunk a Becherovka múzeum felé vezetett, de annyira én nem csípem, szóval mi nem nemtünk be (meg amúgy se lehetett, mert előre be kellett volna jelentkezni). Lényeg, hogy ott gyártják a Becherovkát, le is fotódzkottam vele. Az utcákat bejárja az oplatky illata (az oplatky az olyan izű, mint a nápolyi, csak ez kerek meg lapos, olyan mint egy ostya), ami egyébként nagyon finom. A várost a Tepla folyó mentén jártuk be, ami tele van idióta kis vadkacsákkal (avagy tásokkal). Szerintem k. jó arcok :))) A város tele van kutakkal, amiből csörgedezik az a bizonyos jótékony hatású gyógyvíz különböző hőfokkal. 30 fokos víztől egészen a 80 fokosig mindenféle van. Ahogy Bea mondta, az ottani gyógyvizet csak óvatosan szabad inni azoknak, akik nincsenek hozzászokva, mivel igen jótékony hatása van az emésztésre :D A város egyébként nagyon szép, olyan mint egy kis ékszerdoboz. Mindenhol megmaradtak a régi épületek, amelyek egymás felé-mögé épültek, ugyanis Karlovy Vary egy völgyben helyezkedik el. A város egyébként a németek, meg a puccos cseh arisztokraták kedvenc helye volt régen, mondjuk most is az. Említenem se kell, hogy itt is minden utca macskakőből van, szal itt se tudtunk nagyon rohanni. Körbejártuk a várost, majd beültünk egy étterembe, ami a Tepla folyó mellett volt pontosan. Nagyon hangulatos úgy kajálni, hogy melletted ott a folyó, túloldalon szép házak, a folyóban meg idióta vadkacsák próbálnak úszkálni az árral szemben :) Ja igen. Karlovy Vary-ban sikerült lefotózkodni Svejk-el is. Ki van szerencsétlen rakva egy mankóval az utcára, és lehet fotódzkodni vele.

Délután 5 körül visszaindultunk Prága fele, de út közben megálltunk a Krusovice sörgyárnál. Sajnos már zárva volt minden, de bakker helyben 90 hufnak megfelelő áron lehetett venni a barna Krusovice-t o_O Visszafele Prágában kiszálltunk a belvárosban, mivel még szét akartunk nézni, meg beülni a kedvenc kis sörözőnkbe, annak ellenére is, hogy k. fájt a lábunk. Ezen az estén sikerült becsiccsenteni úgy isten igazából a 18 fokos házisörből. Visszafele a metrón csak úgy vigyorogtunk, mintha fizetnének érte. A metrón utazott amúgy egy fura fazon, akin baumaxos kertésznadrág volt, és levágott egy gogo táncot a kapaszkodónál. Kicsit homár volt a csávó. A metró után még tettünk egy kis kitérőt a Tesco fele, és bevásároltunk oplatkyból meg barna Kozelből. Visszafele már tudtuk viszont az utat, így nem kellett keringeni megint egy félórát. Lefekvés előtt még söröztünk kicsit, meg néztünk helyi cseh tv adásokat. Aztán mint akit fejbevertek. Foly. köv. 4. nap...

Másnap reggel 8-kor volt a reggeli, ami svédasztal szerű volt, ehettél amennyit akartál, meg amit akartál. 9-kor indultunk a busszal fel a várnegyedbe. Érdekes, hogy ilyenkor ősszel-télen Prágában minden reggel és éjszaka hatalmas köd borul a városra (ez különösen izgalmas volt egy éjszaka, mikor k. eltévedtünk, és két méter volt a látótávolság, de erről majd később). Na szóval miután kirakott minket a busz a "budai" oldalon, elindultunk felfedezni a várnegyedet. El se kell mondanom, hogy itt fent csak macskakövek vannak, de a legdurvább fajtából. Anno ami kimaradhatott terméskő, azt mind az útra hajigálhatták macskakő gyanánt, de valami iszonyatosan ki tudja készíteni az ember lábát (nagyon élesen állnak ki a földből). Regi itt csatlakozott a bicebócák csapatához, szegénynek itt ment szét a lába. Remek volt nézni, ahogy ketten totyogtunk mint két szarógalamb :))) Ez leginkább azt eredményezte, hogy már a Strahovsky kolostor után elhagyott minket a csoport, ami amúgy nem volt baj, mert egyedül sokkal jobb volt felfedezni a dolgokat. A köd még mindig akkora volt, hogy alig lehetett lelátni a Kisoldalra, viszont remek fotókat lehetett csinálni így. Utána elindultunk tovább, vagyis hát amerre ésszerűnek tűnt, ekkor ugyanis nem igazán tudtuk még, hogy merre járunk. Hangulatos kis utcán sétáltunk, természetesen még mindig macskaköveken, amíg el nem jutottunk a Loretta templomig, amit így utólag sajnálok, hogy nem mentem be, pedig jól nézett ki. Vele szemben van egyébként a Cernin Palota. Ja amúgy itt sikerült utolérni a csoportunkat, de 10 perc múlva már megint eltűntek a horizonton :) Visszafordulva az eredeti útra már látszottak a Szent Vitus székesegyház tornyai, durva látvány volt, ahogy a messzi távolban kiemelkedtek a többi épület között. Ekkor már nagyjából feloszlott a köd, és el kezdett sütni a nap. Kis séta után megérkeztünk a Királyi Palota bejáratához, ami egyben a várnegyed bejárata is. Előtte hatalmas macskaköves tér, és rajta rengeteg turista bámészkodik.

A bejáratnál már láthatni az őröket, akik akkor épp serényen készülődtek a déli őrségváltáshoz. Kb. egy félóra volt délig, addig bentebb sétáltunk, nézegettük a Régi Királyi Palotát kívűlről, ott van még a Galéria is, és a legdurvább, amikor át kell menni egy kis átjárón, és amikor átértél, ott van a szádban a Szent Vitus Székesegyház. Képzeld el úgy, hogy kijössz egy boltíves átjáró alól, aztán felnézel, és ott virít tőled 10 méterre a rohadt nagy székesegyház. Valami csodálatos látvány. Próbáltunk kicsit pihenni a tövében és leülni, de a székesegyház árnyékában majdnem 0 fok volt, és felfáztunk volna, szal álldogáltunk, és vártuk az híres őrségváltást. Hátttt meg kell mondjam én nem szálltam el tőle nagyon. Semmi extra nem volt benne. Megjött 30 új őr, és kettessével kezdték el cserélgetni őket. Egy zászlós őr elkísérte a két új őrt a helyére, ahonnan a leváltott kettővel jöttek vissza. A legnagyobb poén az volt az egészben, hogy volt egy rendőr srác, aki vigyázott ugye a rendre :D, és egy öreg mama meg fotózkodott vele. A mami a fotózkodás végén meg kért egy puszit a rendőrtől, szegény mit tegyen, hát ad neki, és így a mama premier planban lekapta a rendőrt egy cuppanósra :DDD Nem vártuk meg az őrségváltás végét, elindultunk egy kávéra a Szent Vitus mellé egy étteremben, mert annyira hideg volt. A Székesegyházba bejutni kívánó tömeg a templom hátuljáig állt, gondolkoztunk is erősen, hogy beálljunk-e a sorba. Hát persze, hogy beállunk, nem azért jöttem el Prágába, hogy ne nézzem meg a látványosságokat. A hosszúnak tűnő sor nem is volt olyan hosszú, hiszen negyedóra múlva már bent is voltunk. Nem tudok mást mondani, mint, hogy nagyon nagy meg nagyon szép belülről a székesegyház. Nagyon nem lehetett álldogálni egy helyben, mert terelgették a népet, hogy ne ragadjon be a sor, és hogy mindenki bekerülhessen. Főleg, mert 1 után bezárták a székesegyházat. Utána sétálgattunk lefele a várnegyedben, de a többi látnivalóhoz már jegyet kellett venni, különben igen hamar végeztünk volna. Különféle körutakban árulják ezeket a jegyeket. Mi a kisebb körútra fizettünk be, amiben benne volt a Régi Királyi Palota, a Szent György templom és az Aranyművesek Utcája. A Régi Királyi Palota főterme egy baromi nagy "üres" terem, ahova régen a lovagok a lovaikkal együtt mentek be. Még ehhez a teremhez tartozik az első és második defenesztráció, amikor is kihajították a tanácsnokokat az ablakon (második defenesztráció váltotta ki a 30 éves háborút). Utána megnéztük a Szent György Templomot, majd utána jött a legtutibb hely a várban, az Aranyművesek Utcája. Képzelj el egy nagyon szűk utcácskát, nagyon pici házakkal. Olyan picikkel, hogy az első emelet alja majdnem a fejem búbjánál van, az ajtók meg kb. a vállamig érnek. A házak be vannak számozva (a 22. házban lakott Franz Kafka egy éven keresztül). Mindegyik házban kis boltocska van (hangszer, óra, csipke, stb.). Meg aztán a házak felett van egy hosszú padlástér, amiben korabeli páncélok vannak kirakva, és a végén még íjászkodni is lehet. Feljutni nem egyszerű, ugyanis nagyon meredek lépcső vezet fel. Mivel ebédidő volt, ezért beültünk az utcában lévő étteremben, ahol ittunk fincsi Krusovice-t meg én ettem Krusovice Gulyást mellé. Az érdekessége az volt, hogy tunkoláshoz a csehek nem kenyeret használnak, hanem vmi kenyérnek látszó ételt, amit csak így írnak angolul, hogy bread dumplings, de magyarul nemtom mi lehetne (kenyérgombóc HAHA). Utána még megnéztük a Daliborka Tornyot, ami egy lovagról kapta nevét, aki első ízben élvezhette a vártömlöc vendégszeretét. A Daliborka után igazából már csak a várkapu volt hátra (mint Budán a Bécsi Kapu), aminek a két szélén őrök bambultak maguk elé. Szerencsétlenek még csak mosolyogni se mosolyoghatnak.

Várnegyed bejárata	Rácsodálkozás a Szent Vitusra
Süt be a nap a Szent Vitusba	Méretek az Aranyművesek Utcájában

A várból gyalog indultunk el lefele, a célpont a Károly híd volt. Lett volna, ha útközben nem lelünk rá Svejk kocsmájára, amibe természetesen be kellett ülni, nincs mese. Ott ittam a legfinomabb házisört, ami létezik Prágában. 18 fokos barna-fekete házisör. Nyammmmmmmm. Nagyon kellemes étterem-söröző, nagyon olcsó, de a legjobbak egyike. Tudni kell, hogy nagyon sok cseh kocsmában és étteremben, ha kéred, ha nem, kiraknak eléd vmi étvágygerjesztőt (étteremben kenyér meg rá torma, vagy ilyesmi, sörözőben perec, mogyoró, stb.), amiből ha eszel vagy sem, beletartozik alapból az árba. Lehet ők így oldják meg a szervíz díjat, vagy nemtom. A sörözés után a Károly híd következett, aminek sajnos le volt zárva a fele mindenféle munkálat miatt, így nem tudtuk megfogdosni a szobrot, amit kellett volna :D A hídon végig árusok és zenészek voltak, tolták az ipart. A híd végén pedig egy srác nyomta a zenét Didgeridoo-val meg perkával meg csörgővel, és két tagbaszakadt begombázott gyerek meg tolta rá a denszet :D Ha sikerül felrakni a videót, akkor majd belinkelem ide. Valami hihetetlen nagy volt a két gyerek. Nagyon jót röhögtünk rajtuk.

A Károly híd után indultunk tovább az óváros fele, hogy beszerezzünk pár szuvenírt azért haza. Főleg a kisvakond volt terítéken, amiből sikerült egy szép példányt találnom (kint a kisvakondot úgy hívják, hogy Krtek). A sok séta és bámészkodás után vettük az irányt az U Pinkasú fele (ami egyébként az első olyan étterem volt Prágában, ahol csapoltan adták a Pilsner Urquellt), hogy megvacsizzunk, ahol is ettünk finom knédlit párolt édeskáposztával, meg ittunk hozzá finom barna házisörcit. Komolyan kezd már hiányozni az íze. Ki is fejtettem Reginek, hogy valszeg nagy alkesz lennék én, ha kint élnék :))) Érdekes amúgy, hogy itt a házisört kétszer annyiba kerül, mint a Svejkben (itt említeném meg, hogy Svejk kocsmája a "Kehely", az nem U Fleku, hanem U Kalicha!!!). Vacsora után 10 körül indultunk vissza a szállásra metróval, vagyis hát indultunk volna, mert pont annyi apró volt nálunk, amiből tudtunk volna venni jegyet az automatából, ha lett volna szíves bevenni az 50 koronás érmét. Balf***kodtunk egy sort, aztán szerencsére a metrós faszi jó fej volt, és kicserélte nekünk egy másik éremre azt. Így már meg tudtuk venni a jegyet, és visszametróztunk a szállás közelébe. Na igen, de eddig terjedt a tudományunk, ugyanis a metróból miután feljöttünk, marhára nem tudtuk, hogy  merre kell menni. Hasraütés szerűen, "erre szimpatikus" módon elindultunk az egyik irányba, ami akkor kezdett el gyanús lenni, miután egy panelt se láttunk, és egy baromi nagy tesconál találtuk magunkat. Hajjaj. Szerencsére arra jött egy cseh fiatalember, és megkérdeztem, hogy hol a hotel. Hát ő mutogatott, hogy kb. arra kell menni, angolul sajnos nem sokat tudott. Nem baj, megtaláljuk mi azt. Megköszöntük, és elindultunk a kijelölt irányba. A hotelt ugyan nem találtuk meg, de sikerült eltévednünk egy rohadt nagy panel rengetegben, ami már kezdett gyanússág válni, hogy nem jó helyen vagyunk. Ismét hasraütés szerűen elindultunk kicsit másik irányba, majd nagy nehezen megpillantottuk a távolban a Hotel Astra feliratot. Juhééé, hepinessz, meg minden. A 4 perces sétából sikerült 24 csodálatos percet varázsolni. Nem volt nehéz elaludni ezen az estén :) Folyt. köv. a 3. nappal...

A nagy csapat az Regiből és belőlem állt, illetve abból a másik 50 emberből, aki befizetett erre az útra. Azért szervezett útra fizettünk be, mert sok hülyeség árán az eredetileg tervezett csapat visszamondta az egész utat szállással, mindennel együtt, így majdnem becsődölt az egész utazásunk a hosszú hétvégén. Fasza. Írosgattam hosteleknek, hogy mennyire van még szabad kétágyas szobájuk. Hát semennyire, csak ilyen nagyobb dormitoryk vannak (dormitory kb. olyan, mint egy 8 ágyas igénytelen kollégiumi szoba, ahova más idegen turistákat helyezhetnek el melléd). A buszjegyek is elfogytak már vagy két hónapja. Ejhaj. Végül találtam egy utazási irodát, ahol épp aznap mondtak vissza két helyet egy 4 napos Prágai körutazáson. Hohóóó! Azzzzzzonnnnnnal tessék nekem azt a két helyet lefoglalni. Mindezt gyorsan kellett, mert ekkor péntek volt, és másik héten csütörtökön indult a busz Prága felé :) Szenvedések az utalással, akkor ugye a beszállójegy nem érkezett meg postán, semmi baj, mondja a hölgy, az idegenvezető úgy se szokta kérni :S Hát mondom azért ne ott reggel fél6kor derüljön már ki, hogy nem szállhatok fel. Végülis ez is megoldódott helyben, és mi se hittük el, de csütörtökön reggel 6 órakor elindultunk Prága fele a Fogarasi úti Tesco elől.

A buszon mindenféle korosztály szerepelt a fiatalabbaktól az idősekig. Elhelyezni is úgy sikerült az embereket, hogy a fiatalabbak elől ültek, az idősebbek meg hátul. A busz nem volt egy Orange Ways, de igazából nem volt panasz rá. Elfértünk kényelmesen, Viktor a sofőrünk nem hajtott úgy, mint az állat. Az idegenvezetőnk egy kedves leányzó volt, akit Beának hívnak. Az út Bupestről, Győrön, Pozsonyon és Brnon át Prágáig vezetett.

Szlovákia nem igazán tetszett (legalábbis ez a széle ronda, ahol mentünk), Brno nagyon ipari város, hatalmas panel rengeteggel, viszont Prága felé egyre szebb lett a cseh táj, csak úgy ámultunk kifele az ablakon. Néhol bekaptunk egy-egy dugót, amin kb. egy órán keresztül sikerült átverekedni magunkat. Így a 2 órai kezdetű városnézés bizony 3 órára csúszott. Ahogy beértünk Prágába, az első benyomásom az volt, hogy hát baszod, ez ugyanolyan, mint Budapest. A vasútállomása talán még lerobbantabb, mint nálunk a Keleti. Ejj hát nem leszünk így jóban, ha ez a híres Prága. A vasútállomástól (egyébként ez volt mindig a fix találkozópontunk) már gyalogosan közelítettük a belvárost. Elsőként a Vencel térre siettünk (szó szoros értelmében siettünk), ahol megnéztük a Szent Vencel szobrot (mögötte található a Nemzeti Múzeum), ami után tettünk egy kis kitérőt (térképen nyugati irányba) a Betlehemi kápolna fele, de előtt betértünk a Lucerna nevű kis árkádba, ahol meg lehet tekinteni a Vencel szobor kifigurázását (Szent Vencel a lova hasán ül, és a ló a lábánál fogva fel van kötve a plafonra). Út közben egyébként azt figyeltem meg, hogy rengeteg villamos közlekedik Prága belvárosában. Mindenfelől jönnek-mennek a piros helyi BKV járatok :). Na szóval ezek után vettük az irányt a Ferencesek kolostora felé, és visszatértünk a Vencel teret lezáró (a Vencel tér egyébiránt egy hosszú utca) Mustekhez (a Mustek gyk. egy nagy csomópont amibe több utca fut be). Egyébként a Ferencesek kolostora és a Mustek között helyezkedik el a kedvenc kis éttermem és sörözöm egy pici kis utcában , aminek U Pinkasú a neve :).

Szent Vencel kifigurázva	Villamos mindenhol
Pózolok a fentebb említett kocsma előtt	Jóllakott napközisek pózolnak a Lőportorony előtt

Innen mentünk tovább a lőportoronyhoz, amelyen keresztül már beléptünk az Óváros szép részére. Eddig ugyanis nem nagyon esett le az állunk a város híres-neves szépségétől, a Vencel tér és környékény kimondottan gusztustalan házak vannak, semmi szépség nincs bennünk. A lőportornyot átlépve viszont valami hihetetlenül csodás és hangulatos utcákon találtuk magunkat. Igaz mindenhol szuvenír bolt van, de ettől eltekintve nagyon szép kis helyek vannak ott ám tele éttermekkel, sörözőkkel. A főtéren megnéztük a Szent Jakab templomot, meg a Tyn templomot meg a harangozó óratornyot is (fene egye meg, csak nem akartak kijönni a kis figurák belőle). Megjegyzendő, hogy Prága belvárosa tele van macskaköves utcákkal, és nekem a sarkamat már Pesten feltörte a cipőm, szal nem volt túl kellemes sétálgatni így. Utána nyakunkba szedtük a lábunkat, és elsétáltunk a Zsidó negyedbe, ami szerintem a legszebb városrész Prágában, de viszont amennyire szép, annyira drága is (kb. minden 3x annyiba kerül, mint két sarokkal lentebb). Elsétáltunk a Zsidó temető fele, aminek az az érdekessége, hogy anno a zsidók nem kaptak több helyet a temetkezéshez, így kénytelenek voltak kihasználni az adott helyet, és így lépcsősen egymásra temetkeztek/nek ottan. Itt található egyébiránt Franz Kafka szobra is. Bea elmesélte nekünk a Gólem történetét (röviden: rabbi életre kelti a gólemet, gólem csak a rabbi utasításait követi, egy éjszaka elfelejti a rabbi a varázslatot ráengedni, gólem szabadakaratúvá válik, elszabadul, utcákon portyázik, szétrombol mindent, rabbi megkeresi, és kővé változtatja). Azóta is az a legenda járja, hogy az utcán minden este ott tombol a Gólem (Jön a Góóóóóóólem...). Ennek az emlékhelye egyébként Prága egyik legszebb része. A zsidó negyed után elindultunk a Moldva fele, aminek a partján láttuk a Rudolfinum koncertterem épületét, majd ezek után elsétáltunk a Károly híd lábáig. 

Lőportorony naplementével	Tyn templom
Óratorony, de nem jön ki semmi :(	Moldvánál merengés (ez egy beállított kompozíció :)

Ebben a 3 órás rohanásban kellet mindezeket végigrohanni, nézni, fotózni, és hát meg kell mondjam így nem sok értelme van a dolgoknak, szal később nyugiban megnéztünk mindent tüzetesebben. A városnéző program után volt két óra szabad időtöltésünk, amit az óváros felfedezésével töltöttünk, róttuk azokat a rohadt macskaköveket, és ámultunk-bámultunk. Sajnos első este még nem tudtunk sokáig bent maradni, mivel a szállást is el kellett foglalni, ami viszont meg kint volt Prága külvárosában. A szállás egy 3 csillagos hotel volt, amiben kétágyas szobát kaptunk saját fürdőszobával és wc-vel. A szoba nagyon szép volt, teljesen igényes, a személyzet kedves volt. A szoba elfoglalása után azonban csak nem nyugodtunk és beültünk a hotel bárjába, hogy szemügyre vegyük a híres cseh söröket. Sikerült beverni egy Pilsnert meg két barna Kozelt lefekvés előtt. Hát öcsém, amit eddig ittál barna sört itthon azt felejtsd el, mert az nem az. A barna Kozel viszi a prímet kint nálam az üvegben kapható barna sörök közül. Nála már csak a házisörök a jobbak, de arról majd később. És meg kell, hogy mondjam így elöljáróban, hogy bizony a legszarabb cseh sör amit én kint ittam, az a Staropramen. Meglepő, de ez van. Folyt. köv. a második nappal...

PS: majd még kibővítgetem a postot képekkel, de egyenlőre még nem kaptam meg őket. Türelem.

Úgy esett, hogy ma a Wasabi nevű étteremben sikerült ebédelnem. Ez egy fajta "Running Sushi-Bar" szerű hely. Ha voltál már akkor tudod, ha még nem akkor úgy kell elképzelni a helyet, hogy középen megy egy futószalag, amin kis csészékben mennek a különféle japán, meg thai jellegű kaják (alul a hideg, felül a meleg). Ezen futószalag körül helyezkednek el az asztalok. Az asztalon ott figyel a zöld wasabi mustár, illetve a szójaszósz. Először csippentesz egy kis mustárt a tálkádba, utána leöntöd szójaszósszal, és összekutyulod. Ezután a dolog úgy működik, hogy ami megtetszik a szalagon, azt leveszed, ha úgy érzed megtunkolod az előbbi kotyvalékban, és betúrod. Annyit eszel, amennyi jól esik, ugyanis a számla az fix összeg alapján működik, kivétel a pia, amit külön fizetsz. Asszem, hogy dél és 3 között 3500, utána meg 4500 ez az összeg. Innivalót meg úgy is fogsz venni, mert k. csípősek a kaják :) Egy kicsit drágának tűnhet, de mondom okádásig eheted magad, amíg nem szégyelled :) Nem ettem még sushit, de teljesen megtetszett, biztos fogok még menni. Ettem még garnéla rákot, meg tintahalat, meg még egy csomó tengeri herkentyűt, ilyen kókuszos levest, édességet, kevesebb thai kaját (nem szeretem az édes cuccokat főtt ételben, mert émelygek tőlük). Ja és ugye alapjáraton pálcikával kell enni a dolgokat, de én 2 perc után feladtam és kértem egy villát, ami után nem volt megállás, és addig ettem magamat, míg a hasam el nem érte az asztal szélét :D Szupi hely.

Aztán elvillamosoztam az egyetemig (hetente egyszer benézek azért még), jelentkeztem államvizsgára, megtudakoltam, hogy hány ezer papírt kell még kitöltenem addig, utána beültem órára (előadásra is!!!), amiben annyi jó volt, hogy sikerült 10 oldalt hozzárittyentenem a diplomamunkámhoz. Szerintem péntekre kész is lesz az alfa verzió (remélem hamar gold master edition lesz belőle, vagyis hát it must be :). Aztán egyetem után még találkoztam barátokkal a Barbárban, ahol Prága tiszteletére megittam két Kozelt (kint sokkal finomabb, és meg fogok pusztulni, mert fogyóban a hazahozott barna Kozel :(( ), és gyarapodott az Elmo repertorárom egy újabb kis Elmo babával :D Puszi Bejusnak érte :)))

Prágai beszámolóm kapcsán kaptam munkatársamtól a következő szösszenetet (hogy megkóstoltam-e a gyógyvizet Karlovy Vary-ban):

"Nem baj. Egyszer az életben mindent ki kell próbálni... Kivéve az AIDS-et és a népitáncot!" :D

PS: Majd lesz beszámoló is, csak sok minden történt :)

Elmentem Prágába, jövőhéten majd jövök. Tsók evribádi :)

Az úgy kezdődött, hogy péntek este vala munkahelyi smúzolás a Fandango étteremben. Köszöntjük a visszatérő kollegát, örülünk másik kollega manageri kinevezésének, két munkatársunk most született kisbabáinak, stb. Az étlapon most andalúz pulykamell szerepelt lepcsánkával. Nyamm. Andalúz pulykamell annyit tesz, hogy brokkolival meg füstölt sajttal megtömték a pulykát, kirántották, majd felszeletelték. Lepcsánkát meg ismered. Mellé a szokásos zöldségekkel díszítették a tányért. Szép volt, sok volt, finom volt. Ha nem voltál még esetleg a Fandangoban, akkor érdemes elmenned oda, mert nagyon finoman főznek ott is. Debrecenben ez a harmadik kedvenc éttermem (a másik kettő a Krúdy meg a Calico Jack). Na vacsi mellé sör is dukál meg whiskey is. Fogalmam sincs mennyi csapolt barna Staroprament ittunk meg, de nagyon sokat. Éjfél körül ugye zár a kassza az étteremben. Vagyis magyarul zár az étterem :D, szóval az igen magas, tetőfokára hágott hangulat kedvéért átbattyogtunk a bakelitbe, ahol tovább söröztünk meg whiskey-ztünk. Táncoltunk Michael Jacksonra, üvöltöttük, hogy BiliJános nem a szeretőm, meg ilyenek. Sikerült vmikor hajnali fél4 körül hazaérni nem túl józanon. Na igen ám, de szombaton meg munkanap, fél9kor sikerült kiesni az ágyból, szal fél10-re (lehet volt az 10 is) be is értem nagy nehezen. Ennyi fos másnapos embert én még nem láttam egy rakáson. Öröm volt nézni, meg kiröhögni egymást :D Letudtam a kihagyhatatlan trainingeket, aztán fél3-kor húztam haza aludni. Bocsi akinek nem válaszoltam msn-en a fácánozásra, épp rom eltakarítás volt itthon ;)